Tiszta forrásból — Hódmezővásárhely kerámiaművészete

Az emberiség történetének egyik meghatározó, nagy felfedezése az volt, hogy a puha, könnyen formálható agyagból kiégetve maradandó tárgyakat – elsősorban főző és tároló edényeket – lehet létre hozni. Ennek a közel 8000 éves felfedezésnek már a legkorábbi emlékeit tartalmazó gazdag lelőhelyek találhatók Hódmezővásárhely határában.  A használati tárgyakon kívül az itt előkerült idolok, oltárok és ember alakú edények a neolitikus kultúra világhírű lelőhelyévé tették a várost.

A környéken található agyag a további évezredekben, egészen a legújabb korig szolgálta a kerámiaművességet. A jellegzetes vásárhelyi fazekasság a török korban elterjedt mázas kerámia tapasztalatait hasznosította a 17.-18. században, s a 19. századra már három, jól elkülöníthető mintakinccsel dolgozó fazekas központ alakult ki a városban. Az újvárosi fazekasok a jellegzetessé vált sárga, barna és zöld mázakkal, írókázott és bekarcolt mintával díszítették tálaikat, tányéraikat és pálinkás butelláikat, mázatlan víztartó kantáikat foltos engobos festéssel tették vonzóbbá. A tabáni fazekasokat „sárgaedényeseknek” nevezték, tálaikat vörös és fekete írókázott díszítéssel látták el. A csúcsi fazekasok főként fehér mázzal bevont edényeiket kobaltkék, írókázott mintával díszítették, s gyakran készítettek áttört tálakat is.

forrás:

http://www.dunapalota.hu/exhibition/Tiszta-forras---kiallitas-es-konferencia