Francia mesterművek a moszkvai Puskin Múzeumból
2010. január 28. – 2010. április 25.
„A moszkvai Puskin Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményéből válogatott remekműveket mutat be a Szépművészeti Múzeum január végén nyíló kiállítása. A tárlaton kiállított ötvenöt mű a francia festészet a 19. század közepétől a 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést. Az április végéig látható kiállításon az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról.
A budapesti kiállítás, amely ezt megelőzően a svájci Martignyban, a Pierre Gianadda Alapítvány kiállítótermében volt látható, nem csupán a modern festészet kialakulásáról és fontosabb irányzatairól kíván képet adni, hanem az 19-20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej Scsukin előtt is tiszteleg. A most Budapesten látható remekművek zöme ugyanis a két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül gazdag gyűjteményéből származik. A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi áttekintést. A 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő hat évtized különféle irányzatait képviselő legkiválóbb alkotók munkáinak jelentős része művészeti albumokból már jól ismert. Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet Híd a tavon, Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe, vagy Picasso fiatal Harlekinje mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot. A Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Számos példa bizonyítja, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők: nemcsak megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az új polgári műkereskedő típusa a párizsi művészet nagy reformereinek első viharos fellépéseivel egy időben és egymást kölcsönösen erősítve jelent meg a 19. század végén. A változásoknak nem csak a francia műkereskedők voltak szemtanúi, hanem külföldről érkezett művészetbarátok is, akik tevékeny részt vállaltak a párizsi fejlemények nemzetközi terjesztésében. Az amerikaiak mellett az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését. Párizsi kollégáik korabeli vásárlásainak nagy része olyan képtárakba került, mint a Louvre, a Musée du Petit-Palais majd a Musée d’Orsay. A 19. és 20. század fordulójának párizsi művészeti életével közvetlen személyes kapcsolatot tartó orosz műgyűjtők, elsősorban Ivan Morozov és Szergej Scsukin később államosított műgyűjteményének pedig Oroszország nagy közgyűjteményei köszönhetik gazdagságukat.
Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához taroztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok jövedelmük jelentős részét legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek köszönhetően az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások vásárlására áldozták. Kettőjük közül az óvatosabb Morozov volt, aki a különböző irányzatok mindegyikéből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport) válogatott. A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis festmények az ő gyűjteményéből valók. A vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin, Picasso művészetének megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág című képet is festette. A tánc című képet is Scsukin megrendelésére készítette. A két moszkvai gyűjtő nem csak remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó palotájuk is nyitva állt a fiatal, művészet iránt fogékony társaság előtt, akik így még azelőtt találkozhattak a francia festők alkotásaival, mielőtt azok igazán ismeretté váltak volna. Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy Solomon Guggenheim amerikai gyűjtőkkel emlegetnénk egy lapon, ha a történelem közbe nem szól. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően, Sztálin döntése alapján a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. A Puskin Múzeum anyagából válogatott kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti nagyközönség, de a művek zöme most szerepel először Magyarországon.
A moszkvai múzeum és a Szépművészeti együttműködése nem merül ki a Degas-tól Picassóig című kiállítás mostani vendégszereplésével, ugyanis idén nyáron a budapesti múzeum Régi Képtárának anyagának remekműveiből válogatott tárlat mutatkozik be az orosz fővárosban.
Belépők a Szépművészeti Múzeum kiállításainál már megszokott módon nemcsak a pénztárakban, hanem interneten és az ismert jegyirodákban is megvásárolhatóak.
A kiállítás főkurátora Irina Antonova a Puskin Múzeum főigazgatója, társkurátora Alekszej Petuhov és Anna Poznanszkaja. A tárlat hazai rendezője Tóth Ferenc művészettörténész.”
Forrás: http://www.szepmuveszeti.hu
A kiállításon láthatunk eddig kevéssé ismert remekműveket is.
Ilyen Pissaro Őszi reggel Eragnyban 1897 című képe.
"Camille Pissaro /1830-1903 / és Claude Monet /1840-1926/ dolgozták ki az impresszionizmus módszerét. Pissaro utolsó évtizedeiben addigi művészi fejlődésének szintézisét hozta létre a tünékeny pillanatot és a természet átmeneti állapotát rögzítette a vásznain. Pissarro szerelmese volt a természetnek, minden évszaknak, minden napszaknak. Természete barátságos volt, mindenki szerette. Pissarro jó pedagógiai érzékkel bírt, az egymással is erősen vitatkozó fiatal impresszionistákat sikerült összetartania. Pissarro személyiségét mindenki tisztelte, idősebb is volt náluk. "
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Camille_Pissarro
Egy másik kiemelt műalkotás Monet Fehér vízililiomok című munkája.
Claude Monet. The White Water Lilies. 1899. olaj vászon.
Forrás: The Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow, Russia.
Monet Fehér vizililiomok a festő Givernyben készült alkotása. Itteni birtokán Monet valódi szabadtéri műtermet épített, japánkerttel, tóval és a fölötte átívelő japán híddal. Idős korában szeretett itt tartózkodni és sok képen megörökítette a kertet.
Albert Maraquet francia festő a Fauvok köréhez tarozott.
Albert Maraquet (1875-1947) Kikötő Honfleurben
Ezzel szemben André Derain elfordult a Fauvoktól.
André Derain Asztal az ablaknál.
Charles Francois Daubigny (1817 –1878) francia impresszionista festő a Barbizoni iskolából (1830-1870) került ki. Azok a festők tartoztak ide, nevüket a kis faluról kapták akik Fontelbleau Erdő festőiskolájában festettek.
Edouard Manet (1832-1883) Antonin Proust (1832-1900) arcképét ábrázolja, aki a kor művészeti írója volt, majd később művészeti minisztere lett, Manet barátja, később könyvet is írt Manet-ról.
E. É.
Budapest, 2009. január 27.
