Most, 2014. január 5-én volt öt éve, hogy elbúcsúztattuk a 20. század legnagyobb magyar tenoristáját, Ilosfalvy Róbertet.
Egyedülállóan gyönyörű, fényes, tökéletes technikával megszólaló hang volt az övé. Operaházi szereplései után rövidesen meghívták először Bécsbe, majd az akkori Nyugat-Németországba, s ezek után a világ-karriertől sem mentette meg semmi. San Franciscótól Londonig kápráztatta el a közönséget, de soha nem lett hűtlen Magyarországhoz. Járta a világot, de rendszeresen hallhattuk itthon, szerepelt a tv-ben, koncertezett a Zeneakadémián, és láthattuk-hallhattuk legnagyobb szerepeiben, az Operaházban, az Erkel Színházban.
Hálát adok a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem, számos előadásán tapsoltam lelkesen, és sikerült még aktív korában, - bár már 70 éves volt, - portré-filmet forgatni vele.
Ezt a filmet fogjuk az Óbudai Társaskörben levetíteni 2014. január 15-én, délután 16 órakor, hogy méltóképpen emlékezzünk arra a művészre, aki annyi gyönyörűséget szerzett a zenekedvelő százezreknek.
Ilosfalvy Róbert a filmben nem csak emlékezik pályájáról, hanem archív felvételekről megszólalnak a legnépszerűbb áriák is. 70. születésnapján Erkel Bánk bánját énekelte az Operában, és mi rögzítettük ebből az előadásból a mindenki által ismert részletet, a Hazám, hazám áriát.
Remélem január 15-én sokan jönnek el az Óbudai Társaskörbe, hogy felidézzük Ilosfalvy Róbert emlékét, és újra halljuk szépséges tenorját.
László Zsuzsa
